1. Szerelem első pillantásra... Romantikusan hangzik, de  mi a véleményed róla?

A) Mindig csak másokkal történik meg.
B) Van ilyen. Minden eshetőség megvan rá, az élet bármelyik pillanatában.
C) Komoly eshetőség, oda kell figyelni rá.
 
2. Milyen elképzelései vannak élete igazi, nagy szerelméről, akit még nem ismer, de már sokszor gondolt rá?

A) Kivételes ember, senkihez sem hasonlítható - de vajon megmarad-e mellettem egy egész életen át?
B) Csodálatos szerető lesz, akivel testben-lélekben egyek leszünk.
C) Úgy vélem, és főleg remélem, hogy gyermekeim apja/anyja lesz. Tehát fontos számomra, hogy alkalmas legyen a családi életre, amellett, hogy mindenkinél jobban vonzzon engem.
 
3. Milyen jelentőséget tulajdonít a szexnek egy párkapcsolatban?

A) Nem gondolom döntő tényezőnek, hiszen én sem vagyok szexis.
B) Nagyon lényegesnek tartom.
C) Fontosnak vélem.
 
4. Ha eljönne az igazi, ön milyen áldozatot vállalna érte (ha szükség van rá,) vagy mit lenne kész feladni élete addig megszokott menetében?

A) Feltétlenül biztosítanék neki egy bizonyos helyet a jól megszervezett életemben, amelynek minden percét gondosan beosztom. Azért gyökeres változást - őmiatta - nem tervezek.
B) Mindent odaadnék érte, beleértve azt is, ami a legfontosabb a számomra
C) Hajlandó lennék teljesen új életet kezdeni, természetesen a racionalitás határain belül.
 
5. Milyen emberi kapcsolatokat tartasz alapvető fontosságúaknak az életében?

A) A család összetartását.
B) A barátokat, barátnőket, rokonokat, kollégákat - mindenkit! A lehető legtöbb, általam érdekesnek és arra érdemesnek tartott személlyel szeretem hosszú távon ápolni a kapcsolataimat!
C) Azoknak az embereknek szeretném megtartani a szeretetét, akik mindennél többet jelentenek a számomra, mivel már az életem részévé váltak.
 
Mindenkinek megírom a teszt eredményét...Va kedved hozzá?

„Azt hittem szeretnek, pedig csak játszottak velem;
minden, amit eddig hittem, romokban hever.
Összetört szív, s talán már néma érzések suttogják: nem érdemes sírni, ennyi volt a boldogság.
Nehéz a könnyes szemen uralkodni, hisz őt senki sem tudja majd pótolni.
Néma minden, hisz még fáj a szív, s azt hiszed, hogy ez soha nem lesz többé így.
Talán igazad van, de ha így is lenne, gondolj az együtt töltött, boldog percekre.
Hisz annyi minden közös emlék, forró csókok, meleg ölelés...
S most minden szertefoszlott.
Közös álmok, vágyak, tervek, minden, miket együtt terveztetek.
Ennyi volt, s te már tudod, sohasem feleded el őt, bárhová is juttok.
Az ő szerető szívét nem lehet feledni, mert megtanított arra, hogyan kell szeretni.
Forró ölelések, csókok, s minden, mit ajkaitok egymás felé mondott.
Ha most már vége is, tudd, hogy sohasem feledhet el ő téged, hiszen élete egy részét szentelte néked. S ezt kitörölni, elfeledni még akkor sem lehet, ha szíve majd egykor egy másikat szeret. Ennyi volt, mi szép volt s jó, hidd el, ez nem múlandó.
S hidd el azt, ne kételkedj benne, ha végső búcsúd közeleg, ő lesz az utolsó, ki azt mondja, ég veled, szerettelek, s talán még most is így érzek.
Tudom, ez már késő, s tán te ezt nem is érted, hogy mért hagytalak el, ha szerettelek téged….”

Nos igen...Közeleg a Karácsony a szeretett ünnepe...Bár ez már nem olyan mint anno...Nem a szeretetről szól. Nem azzal tudod kifejezni szereteted,hogy bazi drága ajándékkal kedveskedsz. Ne a virágot nézd, ami talán útifűnek látszik, hanem hogy kaptad. Aki adta, mást nem talált, de adni akart, mert szeret.
Ebben a nagyon rohanó világban a legfőbb érték az egymással törődés teljesen kihalt. Az élet túlságosan rövid ahhoz, hogy huzamosabb időn át haragudjunk az emberekre, és mindent elraktározzunk, ami fáj.A múltat változtatni nem tudod. Mért' gondolnál hát visza rá, ha csak fájdalmat okoz???Az életben többnyire nem a kívánságok döntenek és ha ezt tudomásúl veszed máris könnyebb minden. A sosrsodat Te alakítod és nem a sors Téged!!! Hinned kell magadban,hinned kell abban, hogy tudod merre a helyes út.Ne a szépet keresd hanem a jót, mert a jó mindig szép, de a szép nem mindig jó. Fel a fejjel, az Élet szép.....Akarod,hogy megmagyarázzam???

 

 Minden perc mit adsz nekem csodálatos még akkor is ha kevés...beérem azzal is...Minden reggel Veled ébredek,vágyam szárnyal és érzem rád talál,beléd költözik  ott vagyok mindig.Általad vagyok mert megláttál...megláttad azt , aki vagyok, akartad látni, és nem felszinen nézni, olykor beleborzongok mennyi mindet értesz belőlem, és mennyi minden van amit megoszthatnál velem...Félek, ha megtudnád lelkem mélyét, megijednél tőlem....

Hajnalodott. Ott heverésztem a fűben egy fűszálat rágcsálva és néztem a csillagokat.Lágy szellő borzolta meg néha hajam, a tulsó partról átszürődő halk zeneszó kellemes érzéseket váltott ki belőlem.Egyszer csak megpillantottam...Lassan, olyan mélabúsan jött.A sápadt hold megvilágította alakját.Nem hittem a szememnek.Kibontott haja leért a derekáig a teste törékenynek látszott.Mozdulni sem mertem nehogy elriasszam.Megállt majd tétován megint elindult.Biztosan vár valakit gondoltam és kissé felemelkedtem,hogy jobban lássam .
Megéreztem illatát...vaniliás..fűszeres..kicsit édes..de nem émelyítő.Összerándult a gyomrom...ez az illat emlékeztett valakire.Hirtelen könny szökött a szemembe...Az emlék mint egy éles kés a vajba úgy hatolt belém...