Jó meleg van itt, a kandallóban lobog a tűz, a lángok meghitt
fényeket varázsolnak a fal mentén sorakozó könyvespolcokra. Az asztalon
karos gyertyatartókban sudár oszlopok, fejükön hajlékony
lángbalerinák. A tölgyfa padlón egy nagy medvebőr, mely üvegszemeivel
a hintaszékben ringatódzó, pokróccal takart, olvasó öregembert
bámulta...

    Valaha ellenfelek voltak... egy régi hideg télen harcot vívtak...
komoly kemény harcot... A túlélésről szólt az a harc, nagyon le voltak
gyöngülve mindketten, sehol semmi ennivaló nem volt... nem volt más
választásuk: a nyertes túléli, a vesztes meghal, és ha nem harcolnak
mind a ketten veszítenek. Nem haragudtak akkor se egymásra, bár utána
egy kicsit neheztelt, de azóta ez elmúlt, végülis ő se nagyon tett
volna másképp...

    Lassan, nagyon lassan új hang vegyül a tűz pattogásához, majd
elhal... Az öregember ölében vastag, bőrkötésű könyv fekszik, amiben
most lapoz egyet. A lap furcsán, mereven fordul, mintha nem is papír
lenne... Az asztalon egy ólomkristály pohár, benne aranyló nedű, most
ez után nyúl, nézegeti a lángokat a boron keresztül, majd lassan
elkortyintja, és megszólal:

- Elfogyott a borom! Sikerült valamire jutnia?

    Ezek szerint még valaki van a szobában és valóban!

Az ablak mellett egy furcsa szerkezetre feszített könyv van, előtte egy
olvasóállvány, mely két oldalán vastag gyertyák égnek. Az állványon
papír, rajta egyre terjedő tintamező: egy ifjú vékony, sötét ruhás
férfi szántja sebesen, tollának sercegése teljesen beleolvadt a szoba
hangjaiba.

Most abba hagyja az írást.

- Igen, Uram! - válaszolja.

- Akkor jöjjön, ne várasson sokáig egy öregembert, kinek élte, mint az
ellobbanó gyertyaláng... - A férfi hangja pátosszal teli volt, ez
enyhén zavarta is az ifjút... de a legjobban az zavarta, ahogy hirtelen
elhalt...

- Sajnos rossz hírem van. - lépett a papírjait rendezgetve az asztalhoz.

- Rossz hír? - az öregember hangja a végletekig emelkedett - Halljuk csak azokat a rossz híreket!

Az ifjú mély zavarba jött, de azért belevágott.

- Első ránézésre egy középkori kódexről van szó, amit alátámaszt a
kötés, valamint a gót textúrás szöveg is. A kötés alapján Magyarországi
eredetű, valószínűleg a debreceni nyomdában készülhetett... de ennek
ellentmondani látszik a pergamen anyaga, ugyanis az az ókori Pergamonra
jellemző technikával készült, természetesen palimpszeszt is lehetne, de
a kitörölt írásnak nem látni nyomait, viszont retusálást felfedezhetünk
az anyagban, méghozzá a legmodernebb irányzatoknak megfelelőt, de
furcsa, hogy a szövegben nem látszik törés a retusált részeknél...

A gót textúra is alátámasztaná a középkori eredetet, de a kódex nyelve
meglepő módon angol, és eddig nem volt tudomásunk gót textúrás angol
nyelvű kódexről! A nyelvezete könnyen érthető, és amennyire meg tudom
állapítani, helyesírási hibák is csak elvétve fordulnak elő benne, a
mai angol helyesírás szerint... De a legfurcsább az utolsó öt sor, amit
sehogy se sikerült semmilyen nyelvvel se beazonosítani... Mindezek
alapján azt kell mondanom, hogy ez egy XX. századi igen durva
hamisítvány!

- Az utolsó öt sort nem érti? - kérdezte az öreg - Nem lehet az valamilyen kód? Próbálja csak minden ötödik betűt olvasni!

A fiatalember visszatért a kódexhez és lassan silabizálta...

- Töltsön magának egy pohár bort!?... - hitetlenkedve olvasta ki.

- Az ajtótól balra a bárszekrényben talál poharat és bort is... Hozzon nekem is!... És az indexét is kérném...

A Halál csak egy állomás,
hol mindenki áthalad,
és oly mindegy, addig fut,
sétál, vagy éppen szalad...

A Halál csak egy állomás,
hol mindenki áthalad.
Tovább mégy, vagy ottmaradj?
Eldönti egy pillanat...


két és fél eve kezdtem el irni ezt a verset, akkor volt egy komoly problemam, ami miatt baratkoztam a halal gondolataval... a problema elmult, a vers nem irodott meg azota sem... (tobb valtozat is volt a refrenbol, de nem jutnak eszembe, a koztes reszeknek meg csak a vaza volt meg akkor is.)

sokaig hallgattam, tudom... nem volt szandekos, csak a gepem volt beteg, es a mobilomrol nem mukodott az iras... de mst mar leszek...

Az élet egy múló rosszullét...

 

ez egy többórás, a volt barátnőmmel folytatott telefonbeszélgetés alatt fogalmazodott meg.