Ezzel az írással már
régóta tartozom, most nem tudok aludni, gondoltam, hogy
bepótlom, legalább valami értelmeset csinálok...

Van egy másik írásom,
bár nem ismerhetitek, hiszen még az sincs kész,
tehát nem is publikáltam, ez az írás az
érzelmek és úgy általában a dolgok
élettartalmáról egy rövidke
eszmefuttatás... Ha a magányról szeretnék
írni, akkor mindenképpen elő kell venni az előző
írást és kiegészíteni, hiszen ott
csak a pozitív érzelmekről esett szó... most
következzenek a negatívak is:

Az első és legfontosabb
különbség, hogy a pozitív érzelmek
saját energiakészlettel rendelkeznek, és bár
e mellé kaphatnak külső forrásokból
kiegészítőt, de ez elenyésző és nem
elsődleges. A negatív érzelmek viszont mindig valami
más forrásból szerzik az energiáikat,
sajátjuk nem lévén. Éppen ezért
van az, hogy az embereket sokkal könnyebb valami ellen harcba
hívni, mint valamiért, hiszen a valamiért
harcolás az az én energiáimat emészti fel
elsődlegesen, míg a valami ellen harcnál végső
soron a máshonnan elvont energiákból akár
nyerhetek is.¹

A magány egy negatív
érzelem, ezt nem is kell nagyon bizonygatni, hiszen az emberek
csak sötét, tompa színeket, árnyékokat
kapcsolnak a szóhoz. E érzés kapcsán
egyből jelentkezik az egyedüllét fogalma is, és
nagyon jó lenne tudni, hogy a kettő vajon nem lehet-e
szinonimája egymásnak? Az egyedüllét egy
állapot, mely lehet rossz, semleges, de egyes időszakokban
akár kívánatos, jó is... éppen
ezért a két kifejezés közé nem
tehetünk egyenlőségjelet, de nem tehetünk azért
se, mert amíg a magány egy érzés, addig
az egyedüllét egy állapot. A magány
ráadásul nem is kapcsolódik feltétlenül
az egyedülléthez, hiszen számos esetben valaki
nagy társaság közepén is érezheti
magát magányosnak. Azt hiszem, hogy akkor járunk
a legközelebb a valósághoz, ha a magányt az
egyedülléttől, még pontosabban a társtalanságtól
való rettegésként értelmezzük,
hiszen a magányos ember társtalan, vagy ha véletlenül
lenne is társa, akkor is úgy érzi, hogy az a
társ nem az igazi, nem érti meg a problémáit,
nem tud neki segíteni... Mivel bizalmi gondokat ébreszt,
ezért ez az érzés elszigetel embertársainktól,
és szabad utat enged a depressziónak is, ezáltal
az ember csak a saját energiáira számíthat
(hiszen a társaktól elszigetelődött), és
ezek a negatív érzelmek is jelentős mértékben
megterhelik a készleteit, érdekes megfigyelni, hogy az
ilyen emberek kerülik világos, napos helyeket, nincs
étvágyuk, és nem is étkeznek rendesen,
energiáik nagy részét a depresszió, a
magány és az önsajnálat viszi el, és
ezáltal egy energiaszakadékba sodrodnak bele...
Szerencsére az emberek nagy többsége vagy
önmagától, vagy (ez a sűrűbb) külső
segítséggel sikeresen kiszakad ebből a
csapdahelyzetből, de időnként, megdöbbentően sűrűn,
ez nem sikerül, és ekkor az energiák teljesen
elfogynak, ami egyet jelent a halállal (ez az esetek
többségében öngyilkosságként
jelenik meg, és utána az emberek döbbenten állnak
a történtek előtt, hiszen a más valaki
problémája sosem olyan súlyos, és
persze kívülről nézve rengeteg egyéb
megoldás is felsejlik, főleg utólag... a valóságban,
ha valakin érezzük, hogy gondja van, és látszik,
hogy nem törhetünk át a tudatát borító
függönyön, akkor sürgősen szaksegítséget
kell igénybe venni, akár erőszakkal is, hiszen még
így se biztos, hogy nem-e késett el...)