Ma szokás szerint túlzásba vittem az6 alvást, aludtam nem egész 3 órát, ez az éjszakás hét ártka...

Ilyenkor, ha álmodok is valamit, általában elég eszement dolgok jönnek ki belőle. A mai is ilyen volt:

Gyerekként a második világháború idejében voltam Budapesten, ahol lakunk is... Az öcsémmel bújkáltunk össze-vissza és valahonnan szereztünk kajajegyet, a közelünkben van a repülőtér, oda jártunk enni a konyhára, ez egy jó ideig működött is, de aztán romlott a helyzet, valószinűleg akkor szállhatták meg a németek a várost, bár ezt utólag magyarázom bele, szóval valahogy be kellett jutni a repülőtérre, hiszen éhesek voltunk, meg ha egy repülőgépre fel tudunk jutni...

Elindultunk, óvatosan végig az utcán, sehol senki nem volt rajtunk kivül, a vasúti sineknél beugrottunk az árokba, majd egy óvatlan pillanatban átrohantunk a teljesen üres úton, oda a kapuhoz, az útolsó pillanatban rántottam vissza az öcsémet, hogy nehogy észrevegyenek a katonák... A kerités betonelemeinek támasztottam a fejem, hűtöttem, és gondolkodtam, hogy mit is tehetnénk, hiszen se előre, se vissza nem volt út... Ekkor jött ki az egyik konyhás nő a kapunk, mire az öcsém előlépett, a nő észrevette, és rámordult: - Mit kerestek itt?

Az öcsém előhuzott két kajajegyet, mire a nő biccentett, hogy kövessük, mi meg lehajtott fejjel sehova se nézve teljesen merev felsőtesttel szinte rohantunk a nyomában... megmenekültünk, megint, egy időre...

Itt ébredtem fel, és elgondolkodtam, honnan jöhetett ez az álom, és rájöttem: az őszi pesti történések, a neonácik nyilt és engedélyezett gyülekezése, ezek hozzák elő az ilyeneket... Ezúton is köszönöm, az összes illetékesnek, aki persze ezt nem olvassa, de ha igen se veszi magára...

És még egy aprócska adalék a jött-ment zsidókat Izraelbe, vagy a gázkamrába kivánóknak: a IV. században a mai székesfehérvár térségében már voltak zsidó szimbolumokkal diszitett sirok... akkor hogy is van ez? ki itt a jött-ment?)